Nem kell „nagy karácsony” ahhoz, hogy igazi legyen

Sok szülőben felmerül: vajon kell-e már „igazi” karácsonyt tartani a pár hónapos babának? A válasz: neki nem a csillogó fa vagy az ajándékhalom számít, hanem az, hogy a szülei nyugodtak, jelen vannak és szeretettel fordulnak felé.

A túlzott készülődés, az ideges kapkodás és a túlpörgetett programok épp azt vehetik el, ami a legfontosabb: a közös idő békéjét. Egy baba számára a karácsony akkor lesz különleges, ha az ölében ülhet, ha látja a fényeket, hallja az ismerős hangokat, és együtt lehet azokkal, akiket szeret.

Kicsiknél a ritmus a biztonság

Az ünnepek alatt könnyen felborul a napirend: későbbi lefekvés, új emberek, hangos vacsora, sok inger. Ez a legkisebbeknek fárasztó lehet. Érdemes a megszokott napirendet csak kicsit rugalmasan alakítani, de nem teljesen felborítani.[1]

Egy rövid délutáni alvás, ismerős játék, vagy a saját kis sarka a nappaliban segíthet, hogy a kicsi ne érezze elveszettnek magát a nyüzsgésben. A kiszámíthatóság biztonságot ad, és attól még a karácsony is ünnep marad, ha a gyerek a megszokott időben alszik el – miközben a család többi tagja koccint.[2]

Az ajándékozás dilemmái

A szülők gyakran érzik, hogy „illik” valami nagy ajándékkal készülni, még a legkisebbeknek is. Pedig a babáknak az új játék nem fontosabb, mint a közös játék maga. A csomagolópapír zizegése, a fények csillogása, a szülők öröme – ezek jelentik számára a varázslatot.
Kisgyereknél az ajándék lehet akár egy közös élmény is: új mesekönyv, séta a díszkivilágításban, karácsonyi zenehallgatás ölbéli ringatással. Ezek azok az apró pillanatok, amikből valódi emlék születik – nem pedig a játékbolt polcáról leemelt tárgyakból.

Karácsonyi csodavárás, szülői elvárások nélkül

A karácsony a felnőttek számára is érzelmileg telített időszak. Sokszor hordoz múltbeli mintákat, elvárásokat, akár szorongásokat is: „mindent tökéletesen kell csinálni”, „a gyereknek felejthetetlen karácsonya legyen”. De valójában a gyerek a mi hangulatunkból tanulja, mit jelent az ünnep.

Ha azt látja, hogy anya és apa békében, mosolyogva főznek, beszélgetnek, nevetnek, számára ez lesz a karácsony. Nem a fa mérete vagy az ajándékok száma.

Ahogy nő, vele együtt nő az ünnep is

A karácsonyi szokásoknak megvan az a szépségük, hogy évről évre alakulnak. Egy baba számára elég a fény, a hang és a szeretet. Egy kétéves már segíthet a díszítésben, sütikiszúróval vagy egy-egy apró dísz felakasztásával. Az óvodás korú gyerek pedig már valóban elkezdi érteni az ünnep üzenetét: a közös idő, a másikra figyelés és az adás örömét.[3]
Ha hagyjuk, hogy az ünnep velük együtt formálódjon, nem kell minden évben ugyanúgy csinálnunk semmit. Elég, ha minden évben megtartjuk ugyanazt a lelki minőséget: a meghittséget, a közelséget, az együttlét örömét.

A legszebb ajándék: a jelenlét

A kisgyermekes karácsonyok nem a tökéletes fotókról vagy a precízen terített asztalról szólnak, hanem arról, hogy a gyerek számára megtanulhatóvá váljon az ünnep lényege: az, hogy együtt lenni jó.

Lehet, hogy nem lesz minden pillanat idilli – valaki sír, kifut a tejbegríz, nem gyullad meg a csillagszóró –, de a gyerek számára ezek nem hibák, hanem a családi élet természetes részei.[4]

A legnagyobb ajándék, amit adhatunk, az az időnk, a türelmünk és a szeretetünk. Minden más csak csomagolópapír.

[1] https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/57686/GyN_2020_8evf_1sz_Pachner_Karácsony_Benkő.pdf?utm

[2] https://www.psychologytoday.com/us/blog/the-race-to-good-health/202412/maintaining-routines-and-discipline-during-the-holiday-break/amp?utm

[3] https://mindsetpszichologia.hu/ot-mese-a-karacsony-csodairol?utm

[4] https://www.noiportal.hu/gyermek/karacsonyi-csoda?utm