Már a legkisebbek is elkezdik „elraktározni” a hallott szavakat, és ahogy nő a megértett kifejezések száma, úgy válik egyre gazdagabbá a gondolkodásuk is. Egy kisgyermek, aki például sokféle állat nevét ismeri fel, később sokkal könnyebben vesz részt állatos beszélgetésekben vagy játékokban, mert a passzív tudása biztonságot és kapaszkodót ad neki. A passzív szókincs tehát nemcsak a beszédhez, hanem a világ értelmezéséhez is nélkülözhetetlen.[1]

De hogyan tudjuk mindezt tudatosan támogatni?

Beszéljünk hozzá – már a kezdetektől!

A beszédre való érzékenység már magzati korban megjelenik. Az ismerős hangok – különösen az anya hangja – megnyugtatóan hatnak a babára, akár már a pocakban is. Érdemes tehát már várandósan is beszélni, énekelni neki, például perinatális zenei programok segítségével.[2]

Közös beszélgetések – minden életkorban

Az egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb módja a szókincsfejlesztésnek az, ha egyszerűen csak sokat beszélgetünk gyermekünkkel. A hétköznapi tevékenységeket is kísérjük szavakkal: nevezzük meg, amit csinálunk, amivel játszunk, amit látunk. [3]Fontos, hogy közben nézzünk a gyermek szemébe, és igazi párbeszédet kezdeményezzünk – akkor is, ha még nem érkezik válasz. És bár csábító lehet, kerüljük a gügyögést: érthető, valódi szavakat használjunk.

Mondókák, dalok, mozgás

A ritmus, a dallam és a mozgás összekapcsolása segíti a rögzítést – nem véletlen, hogy a Ringató vagy a Kerekítő típusú foglalkozások ennyire népszerűek. Még ha nem is érezzük magunkat magabiztos énekesnek, a gyermek számára a mi hangunk a legszebb. Már a magzati korban is ismerőssé válhat egy-egy dal, ami később nyugtató erejű lehet.[4]

Meséljünk, olvassunk, nézegessünk együtt!

A közös meseolvasás nemcsak szókincset fejleszt, hanem kapcsolatot is épít. Már a legkisebbeknek is mesélhetünk, képeket mutathatunk, szavakat társíthatunk hozzájuk. Később egy-egy történetet megbeszélhetünk, visszakérdezhetünk, együtt gondolkodhatunk. A legnagyobb élmény sokszor nem a könyv, hanem a szülő által „fejből” mesélt történet – különösen, ha a gyerek maga is szereplő lehet benne. A közös esti mese rítusa még kisiskolás korban is megőrizheti fontosságát, és hozzájárulhat ahhoz is, hogy a gyermek később önállóan is szívesen olvasson.

Váltsuk le a képernyőt élő szóra!

A képernyők – bármennyire is hasznosnak tűnnek – nem helyettesítik a valódi emberi kommunikációt. Sem a gesztusokat, sem a mimikát nem lehet megtanulni egy rajzfilmből. Minél később találkozik gyermekünk tévével, tablettel, okostelefonnal, annál több lehetősége lesz arra, hogy a beszéd valódi, élő formáját sajátítsa el.

Játék közben tanul a legjobban

A szerepjátékok, kitalálósdik, történetmesélős játékok mind-mind segítik a szókincs bővülését. A játék nemcsak örömforrás, hanem tanulási lehetőség is: a gyermek itt biztonságos környezetben próbálgathat új szavakat, kifejezéseket, és közben észrevétlenül gyakorolja a nyelvi szabályokat is.[5]

Hallgassuk meg – igazán!

Amikor a gyermek beszél, figyeljünk rá, és adjunk visszajelzést. Használjuk az ő szavait, bővítsük ki a mondatait – így nemcsak visszaigazolást kap, hanem új nyelvi mintákat is tanul. Ne javítsuk ki direkt módon a hibákat, inkább mutassunk példát helyes kiejtéssel és megfogalmazással.

Türelem és megerősítés

A beszédfejlődés nem egyik napról a másikra történik. Előfordulhatnak elakadások, de ezek gyakran természetes velejárói a fejlődésnek. Fontos, hogy türelmesek maradjunk, és dicsérjük meg gyermekünket a próbálkozásaiért – akkor is, ha még nem tökéletes, amit mond.

Társas kapcsolatok: játszótér, bölcsi, ovi

Más gyerekekkel való találkozások során is rengeteget tanulnak a kicsik – nemcsak szavakat, hanem a kommunikáció ritmusát, szabályait, az érzelmek kifejezésének módját. A közösség természetes „beszédtanítóként” működik: motivál, visszajelez és kihívás elé állít.

Minden gyermek egyéni tempóban fejlődik, és bár ez teljesen természetes, bizonyos jelek arra utalhatnak, hogy érdemes szakemberhez fordulni. A kötelező védőnői és gyermekorvosi szűrővizsgálatok is épp ezt a célt szolgálják: hogy időben észrevegyük az esetleges elakadásokat, és megadjuk a szükséges segítséget. Szülőként bátran kérjünk tanácsot – a védőnők, logopédusok és gyermekorvosok értünk és gyermekünkért dolgoznak.

A beteggel, laikus fogyasztóval történt egyeztetést követően az Egészségügyi Szakember hozza meg a megfelelő kezelésről a döntést!

SUD-HU-00370             Lezárás dátuma: 2025. 06. 28.

[1] https://www.zeneninnenmesentul.hu/blog/mi-az-a-passziv-szokincs-es-miert-fontos-gyerekkorban/10173/

[2] https://www.edubloxtutor.com/language-development-2/

[3] https://speechandlanguage.org.uk/educators-and-professionals/resource-library-for-educators/helping-children-learn-new-words-early-years/

[4] https://mondokak.hu/beszedindito-mondokak/

[5] https://hendicepesegyesulet.hu/ajanlasok/beszedinditast-segito-jatekotletek-otthonra/